2007-ben, amikor az Interferenciák gondolata megszületett, úgy gondoltuk, a fesztivál megteremtheti annak a találkozásnak a lehetőségét Kolozsváron, amelynek köszönhetően a közönség a város magyar színházát a kortárs világszínházi törekvések tágabb összefüggésében is megismerheti. Kolozsvár interkulturális közegében, de a mégis tetten érhető szegregációs jelenségek közepette azt szerettünk volna jelezni: az Interferenciák fesztivál minden kolozsvári nézőnek a fesztiválja. Olyan platform, ami alkalmat ad a sokszor világélvonalba tartozó társulatokkal való találkozásra, a megszokott nézőpontok meghaladására és ahol a különböző kultúrák között új kapcsolatok alakulhatnak ki.
A fesztiválra az évek során olyan előadásokat próbáltunk elhozni, amelyek valamilyen módon összefüggenek az általunk javasolt tematikákkal, de nem egyoldalú megközelítéseket nyújtanak, hanem megnyitják a teret a reflekciók és beszélgetések számára.
Úgy érzem, a nehéz idők mindig visszahozzák a közönséget. A színház közös terére való igény, a közösségnek az a fajta megtapasztalása, hogy egy korántsem homogén csoport közösen reagál a látottakra, talán egyidős az emberiséggel, és a mai napig velünk maradt.
A világot ma már nem lehet magunktól elszigeteltnek tekinteni: nagyon is velünk történik minden, ami a világban zajlik. Azt hiszem, egyre szélesebb az a témakör, ami bárhol meg tudja érinteni az embereket. Ez az ünnepi kiadás végül is visszatekintés, a fesztivál pályájának egy pihenőállomása, és a folytatás lehetséges irányainak tekintetében lehet, egyfajta fordulópont is.
Tompa Gábor
fesztiváligazgató