A KIRÁLY HALÓDIK

A király halódik a középkori haláltáncoktól eltekintve a világirodalom egyetlen olyan drámája, amely a meghalásról szól, s ilyen értelemben kép, akárcsak az első Ionesco-művek. Színpadi ideje – melyet mindjárt az elején percnyi pontossággal meg is határoznak – annyi, amennyit egy ember haláltusája igénybe vesz. A kép költői alapgondolata, hogy ez az ember-király, Bérengerként az első és az utolsó – annyira király, mint mi valamennyien, elsők és utolsók saját életünk trónján, s mindannyiunkkal egy egész birodalom száll a sírba. Az emberi kiszolgáltatottság, elesettség, tehetetlenség – a mulandóság maga akkor tud kilépni a tragikus groteszk vagy a nevetséges abszurd tartományából, ha reménykedünk a megváltásban és hiszünk a feltámadásban.