Mi az örök fiatalság ára, ha a saját lelked a tét? A művészet szépségén kívül, lehet-e bármilyen szépség örök? Egy olyan világban, ahol a külsőségek és a hamis ragyogás az egyetlen érték, Oscar Wilde története komor figyelmeztetés egy olyan társadalomról, amely bálványt választ, azt piedesztálra emeli, csak hogy aztán kíméletlenül lerombolhassa azt. Bár több mint száz évvel ezelőtt született, Dorian Gray nem csupán a múlt szereplője, hanem korunk terméke is: a szépség rémuralmának áldozata, az ideális külső iránti megszállottság és a saját magunk által teremtett, környezetünk irigységét kiváltó koncepció foglya. De meddig és milyen áron? Miközben lázasan tápláljuk saját személyiségkultuszunkat, lelkünk a mélyben rohad, mert a mulandóság senkit sem kímél. Kivéve a művészetet.