A gátlástalan Csicsikov személyében egy „nem éppen szép, de csúnya sem; se kövér, se szikár” férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre. Egyszerű, de annál nagyszerűbb mesterterve, miszerint a népszámlálási íveken még élőként számontartott, de a valóságban már halott jobbágyokat „felvásárolja”, és aztán állami hitelt vegyen fel rájuk – ma is beválthatónak tűnik. A „halott szavazók” esete ismerős? No, ugye! Gogol pokla első látásra már-már gyerekesen egyszerű, és kiszámítható, mégis az élőholtak balga vigyora mögött valami sokkal mélyebb és sötétebb valóság húzódik meg, egy velejéig korrupt, groteszk bugyra az emberi létnek.