GONDOLATOK A 8. INTERFERENCIÁK ELÉ
Két éves kényszerkihagyás és digitális karanténba vonulás után, a Kolozsvári Állami Magyar Színház újra megrendezheti az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált. Különlegesen fontos számunkra ez a nyolcadik kiadás, hiszen a közelmúlt bonyolult és homályos járvány-jelensége s napjaink drámai eseményei egyaránt rendkívülivé avatják a színház felelősségvállalását az igazság keresésének és kimondásának útján, gyakran akár az árral szemben is.
Ami viszont ennél is aggasztóbb, az az, hogy sikerült olyan mértékben félelmet kelteni az emberekben, hogy a járvány hivatalos „befejezése” után sem mernek felszabadultan szocializálódni, társaságban gyülekezni, barátokkal találkozni, felszabadultan részt venni kulturális- vagy sporteseményeken. Emblematikus számomra az a kép, amelyen a gyalogátjáró előtt álló személygépkocsiban egyedül ülő vezető maszkot visel! Ezt a fajta félelmet csak megsokszorozta az idén februárban a szomszédunkban kitört pusztító háború, de a többi, közel két tucat, más kontinensen már régebbről zajló háború is, amelyről sokkal kevesebbet beszélünk, legalábbis a fősodrású médiában.
Mit tehet a színház ilyen időkben? Szenvedélyesen keresnie kell az igazságot és fel kell tárnia a tényeket, az események mögött rejlő titokzatos okokat és érdekeket, s a maga eszközeivel rá kell világítania a tragikus jelenségeket mozgató bonyolult összefüggésekre. De ami ennél is fontosabb, reményt kell sugallnia a nézők számára, egy kis fénysugarat az alagút végén. Emlékeztetni arra a bátorító krisztusi mondatra, hogy: „Ne féljetek!” Ez a jelen európai kultúrájának egyik legfontosabb imperatívusza.
Erre tesz kísérletet a mostani Interferenciák is, amely ebben az évben egybeesik a kolozsvári magyar színjátszás 230. évfordulójával, s amely idén is a bemutatott produkciók sokféleségével, magas művészi színvonalával, nemzetköziségével, a különböző kultúrák testvériségével és az együttlét ünnepével kíván örömet szerezni közönségének.