Claudio, egy dekadens karakter, akit a magány és mély melankólia emészt, egy bizarr térben él, amely az esztétikai és egzisztenciális utópiáit tükrözi.
Claudio szívrohamot kap, aminek következtében zavarodott, dezorientált állapotba kerül. Összeesik, és csendben figyeli egy képzeletbeli alak megjelenését. Az alak a szoba falaira festett reneszánsz freskóra emlékeztet.
Claudio túléli a rohamot, de zavarodottsága fokozódik. Egy melankolikus monológot ad elő, amely fájdalmas, költői elmélkedés saját életéről és a halálról. A szívroham megismétlődik. Megjelenik egy inas, és elmeséli Claudiónak, hogy alkonyi alakok léptek be a kertbe. A szolgáló nagy élvezettel részletezi a furcsa lények leírását.