A szavak kevesek ahhoz, hogy kifejezzünk egy szenvedést, egy csodát, egy nagy boldogságot vagy örömöt. Végül mindig közhelybe torkollnak.
Fosse egy adott pillanatban azt mondja, hogy írni annyi, mint imádkozni. Az a tudat segít bennünket a mindennapokban, vagy a túlélésben, hogy a sötétségből a fény felé haladunk. Ebben a sötétségben sok minden benne van; az is, amit nem értünk és mindazok a zsákutcák, amelyekbe bekerülünk életünk során. Fizikailag mind eltűnünk, a kérdés az, hogy bízunk-e a feltámadásban.
Az előadást feleségem, Tordai Tekla emlékének ajánlom.
Tompa Gábor