Egy napon egy családban a férj megszokott erőszakossága a felesége ellen nőgyilkosságba torkollik. A férfi egy vasalóval szétzúzza a nő fejét. Az asszony holtan fekszik a padlón, ám a halála nem elég: senki sem hisz neki. Így hát a nő – mint a családi tűzhely angyala, akinek groteszk képmásába zárva találja magát – kénytelen felkelni, és visszatérni ugyanahhoz a rutinhoz: kitakarítani a házat, elvégezni a házimunkát, ételt készíteni a fiának és a férjének, és gondoskodni az idős anyósáról. Minden reggel a családja holtan találja, és nem hisz neki. Minden reggel újra felkel, kinyitja a túl szorosra csavart kávéfőzőt, és ismét elkezdi elviselni a férje erőszakát, a fia depresszióját és az anyósa tehetetlenségét – aki ahelyett, hogy elítélné brutális és zsarnok fiát, sajnálja őt. Minden este a feleség újra meghal, mintha a pokol egy olyan körében lenne, ahol a kín sosem ér véget. Az alvó ház félhomályában az angyal megrázza pongyolája szegélyét, és megpróbál repülni, de csak a repülés szándéka adatik meg neki.
Koprodukció: Piccolo Teatro di Milano – Teatro d’Europa / Teatro di Napoli – Teatro Nazionale / Châteauvallon-Liberté Scène Nationale / Les Célestins Théâtre de Lyon / Comédie de Clermont-Ferrand / La Scène Nationale d’ALBI-Tarn / Le Cratère, Scène Nationale d’Alès en Cévennes / L’Estive, scène nationale de Foix et de l’Ariège / Théâtre + Cinéma Scène nationale Grand Narbonne / Théâtre de l’Archipel, scène nationale de Perpignan / Théâtre Molière, Sète – Scène Nationale Archipel de Thau / Le Parvis, National Theatre of Tarbes Pyrénées / Compagnia Sud Costa Occidentale / Carnezzeria